A magyar IDPA lövőket 4 fős csapat képviselte az idei olasz nemzeti bajnokságon. A szokásoknak megfelelően idén is Tier 3-as szintű verseny volt, és ez volt Európa legnagyobb IDPA versenye, 323 versenyzővel.
Amelyik nap megnyilt a jelentkezési lehetőség, egyből regisztráltam. Aki kb. egy órával később próbálkozott, annak már nem sikerült, ezért voltunk csak 4-en Magyarországról, pedig többen szerettünk volna menni.
Mint a korábbi években megszoktuk, nagyon jó pályák, nagyon jó szervezés, minden szempontból kiváló verseny volt. Jövőre már EB-t terveznek.
Az eredményeket 2 példányos score sheet-eken vezettek, minden pályán már vártak minket egy boritékban a sorba rendezett, névre szóló értékelőlapok.
A versenyen nagyon jól megcsinált SA-k voltak, egyszerre korlátozták a csőtorkolati irányt, és védték az esőtől a fegyvert és a versenyzőt is:
Időrendi sorrendben a pályák:
A 11-es pályán kezdtünk, itt az idő két szempontból sem volt ideális:
Egyrész esett az eső.
Másrészt szerencsére azt terveztük, hogy jó hamar kiérünk a lőtérre, nem az utolsó pillanatban esünk be. De elbizonytalanodtunk, hogy biztosan 9:00-kor kezdődik a verseny? 7:15-kor a szállodában reggelizés közvben felhívtuk Federicot, aki mondta, hogy 7:30-kor kezdünk. Ketten nagy rohanva odaértünk 7:45-re, és még épp hallottuk a briefinget. Giannit szólították első lövőnek, mivel én már be voltam addigra tárazva, ezért inkább én kezdtem, közben ő tudodd készülni. Kicsit később érkeztek a többiek is, őket minden problémázás nélkül berakták utolsó két lövőnek (tehát szó sem volt a nálunk többször hangoztatott, "aki nincs ott a briefingnél, az nem lőhet a versenyen" hozzáállásnak).
Maga a pálya elég egyszerű volt, standard pálya 3 céllal, mindegyikre pontosan 5-5 lövést kellett leadni, egyiket gyenge, másikat erős kézzel leküzdve. Annak ellenére, hogy ez csak egy standard pálya volt, ezt is szépen megépítették.
Itt megtekinthető a 11-es pályán készült videó.
A következő pályán már csak alig szemerkélt az eső. Mindenki a szervezők által biztosított golyóálló mellények egyikét használva engedte le a sorompót, amikor egyszercsak harcias lőlapok támadtak ránk, néhány kétségbeesve ugráló járókelő között (őket a sorompó aktiválta).
Itt megtekinthető a 12-es pályán készült videó.
A 12 pálya közül a következő pálya a 13. sorszámú volt. A fura sorszámozás oka, hogy a fegyverellenörző és crono részt is beszámozták, mint 10-es pálya.
Ez kevésbé "baráti", mint a nálunk megszokott reggeli fegyverellenőrzés, mivel ha reggel (mielőtt a lövő használja) kiderül bármi probléma, akkor a lövő nem kap semmi büntetést, csak meg kell oldania, hogy jó felszerelése legyen. Ezzel szemben az itt alkalmazott napközbeni ellenőrzésnél ilyen esetben DQ-t kap a versenyző. A
mi squadunkban is volt egy horvát versenyző, akinak a fegyveréből ki volt szedve a passziv ütőszegbiztosítás, és hiába érvelt azzal, hogy pl. a Shadow-ban
eleve nincs is ilyen, ez nem számít, kizárták.
Visszetérve a 13-as pályára, itt egy videó távfelügyelő rendszert nézegetve észleltük egyszercsak, hogy támadás alatt állunk.
Ugyan előre elmondták, hogy mivel az egyik hibavonal víz alatt van és ezért nagyon rosszúl érzékelhető, ezért azt nem fogják figyelni, ennek ellenére Józsi kapott érte egy 3 másodperces procot.
Itt megtekinthető a 13-es pályán készült videó.
A bal szélső pozícióba nem volt kötelező elmenni, mivel már előtte is látható volt a cél feje. Én úgy éreztem életszerűnek, hogy ahonnan előszőr látható, onnan lövöm. Hát, lassú voltam, de legalább a nem fenyegető célba is sikerült belelőnöm, ez itt látható.
Közben itt sikerült egy szokatlanul szép duppla találatot elérnem (rákattintva nagyítható a kép):
Az 1. pályán favágás közben próbálták az életünket és a fánkat elvenni.
Ez is egy kifejezetten szépen megépített pálya volt, de közben az egyetlen igénytelen megoldással is itt találkoztunk: a noshoot mellett jól látható fejre közölték,
hogy az innen nem látszik (ennek az oka minden bizonnyal az volt, hogy az esőben meghajolt a takarás, kisebb lett, miközben a pályaépítéskor valószínüleg tényleg
nem látszott ki az a fej, amikor még egyenesen állt a takarás).
Itt megtekinthető az 1-es pályán készült videó.
A 2-es pályán pásztorok voltunk, egy terelőkutyával a kézben indultunk.
A pálya nehézsége volt, hogy messziről (13 méter) kellett egy egész rövid ideig látható célt meglőni. Szerencsére az én versenyeimre járók már megszokták a gyorsan eltűnő célokat.
Itt megtekinthető a 2-es pályán készült videó (7. másodpercben látható a felugró cél).
A 3-as pályán egy buszon ülve kellett visszaverni a támadást (az első célcsoportot ülve kellett lekűzdeni).
Itt megtekinthető az 3-as pályán készült videó.
A 4-es pályán egy fegyverműhelyre tört rá a gaz ellen. A pálya nehézsége egy elég gyorsan eltűnő mozgó cél volt. Ilyenből használhatnánk többet a versenyeinken.
Sajnos Józsi nem megfelelő fedezékhasználatért itt 10 másodperc büntetést kapott.
Itt megtekinthető a 4-es pályán készült videó.
Az 5-ös pályán egy kalap alá volt rejtve a pisztolyunk, és az első célcsoport támadása után fel kellett borítani az asztalt (szerencsére Bibii versenyei után ez már nem volt újdonság nekünk).
Itt megtekinthető az 5-ös pályán készült videó.
A 6-os pálya volt a kedvencem, mert ez volt a legéletszerűbb, legreálisabb kialakítású. Az egyetlen hibavonal pont ott volt, ahol az ember ösztönösen érezte, hogy ott a helye, a többi célnál nem volt hibavonal, hanem ahogy haladt előre az ember, úgy látta meg a célokat. Az utolsó két cél egy kisteherautó platóján lévő 3 hordó közötti résen volt látható.
Itt megtekinthető a 6-os pályán készült videó.
A 7-es pályán elég disznónak nézett ki a bíró (a fülesén rózsaszin fülekkel, a nadrágjából pedig egy kis kunkori farok lógott ki). Persze ettől még ez sem volt egy egyszerű pálya, az elején a tűzvonalból ki kellett lökni a barátunkat, majd a legvégén fekve kellett lőni: egy autó mögött elhelyezkedő 2 támadónak 1-1 fém lábát kellett meglőni, aminek a hatására beestek a kocsi alá, ahol már a nemesebb szerveiket is tűz alá lehetett venni. Itt megtekinthető a 7-es pályán készült videó.
A 8-as pálya legnagyobb érdekessége, hogy be kellett rúgni az ajtót az elején.
Itt megtekinthető a 8-as pályán készült videó.
Természetesen egy jó IDPA verseny el sem képzelhető ATM nélkül, itt is volt. És egy igen rövid ideig látható felugró cél is volt ezen a pályán, szóval egészen otthonosan éreztem ezen magamat. :-)
Az utolsó két célt nehéz volt eltalálni, nem csak azért, mert kicsik voltak, hanem mert a térdelés közben is egész össze kellett húzni magunkat, hogy lássuk a célt.
Itt megtekinthető a 9-as pályán készült videó.
