A legfontosabb, hogy vagy ázsiai nőkre, vagy afrikai gyermekkatonákra méretezhették a fegyvert, mivel átlagos európai felnőtt férfi számára nem csak a pisztolymarkolat, de a válltámasz is kényelmetlenül kicsi (persze úgy is megfogalmazhatnánk, hogy IV-es lövedékálló mellény viselése esetén sem túl nagy a válltámasz, de hol volt a 60-as években golyóálló mellény?, mert a román sorkatonákon biztos nem). A rövid válltámaszt azzal próbálták kompenzálni, hogy legalább a végére tett facsavarok feje kilóg a síkból.
A minőség első pillanatban jól látszik a fa alkatrészeken: mind a 3 teljesen más színárnyalatú.
A fegyvert elsütve ezek után igazán nem meglepő a reszelős sütés, és a nehézkes kibiztosítás.
Meglepő módon a fegyver el van látva infrabakkal.
Ez a szándék az első kipróbálás után még stabilan tartotta magát, viszont akkor már kezdett megrendülni, amikor az IPSC puska OB-n láttam embereket egy egész versenyt végiglőni vele.
Ezen a versenyen az egyesületünkből volt, aki a teljesen gyári állapotú Cugirral indult.
Nem sokkal később felmerült bennem arra igény, hogy megpróbáljak pontosan lőni a Cugirommal (nem csak gyorsan :-)), és mivel az alapos célzásnál zavart, hogy túl közel van az irányzék a szememhez, ezért (hogy nyerjek 1-2 cm távolságot) a fegyvert a vállamhoz tettem, nem a vállgödörbe. Ezt követően egész pontosan meg tudtam mondani néhány napig, hogy hány lövést adtam le, mivel ennyi ideig tökéletesen látszott, hogy melyik lövésnél hol volt a válltámaszból kilógó csavar.
Ekkor megszületett a végleges döntés: nem lesz autentikus kalasnyikovom, hanem olyan lesz, ami kényelmes (na jó, azóta lett egy autentikus is). És ha már módosítva van, akkor legyen alaposan, vagyis:
A FAB DEFENSE cég két fél válltámaszát akartam megvenni, az "SBT-K47FK Collapsible Butt Stock w/ Shock Absorber for AK 47 (polymer version)" tubust (lásd: 2. ábra jobb lent), és a "Revolutionary Recoil-reducing AR15 Butt stock with an Adjustable Cheeck Riser" szűk értelemben vett válltámaszt (lásd: 2. ábra jobb fent letolt arctámasszal, 3. ábra feltolt arctámasszal). Ezek ára nettó (tehát postaköltség, vám és ÁFA nélkül): 111.45+119.05=230.50 $.
Amikor kézbe vettem, akkor jött a meglepetés: az első rész nem fél, hanem teljes komplett válltámasz, ennek megfelelően így most van 1.5 válltámaszom (de végül is nem kér enni a létszámfeletti fél se).
A válltámasz kicserélése az alábbi lépésekből áll:
Az alábbi ábrán látható a művelet során keletkezett "melléktermék":
Egy arctámasz is szükséges a piros-pont irányzékhoz, mivel ez sajnos eléggé megemeli az irányzóvonalat, így a szemünknek is jóval magasabban kell lennie, de szerencsére erre már a válltámasz kiválasztásakor gondoltam.
Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon kényelmes a fogása, és az ára is mérsékelt (2. és 9. ábrán jól látszik).
Alapból feltételeztem, hogy a fegyver elejére helyezhető szerelék pontatlan lesz (korábban próbáltam a CZ858 gázhenger felé rakni piros-pont irányzékot, de az erősen lötyögött, gyakorlatilag olyan lő távon belül volt csak pontos, ahová nem is kell irányzék), ezért a tok végére akartam venni egy szereléket.
A régebben vásárolt "4th Gen AK Side Mount with Double Rails" szereléksínemet botor módon eladtam (a SAIGAval bujtatottan nem volt kompatibilis: látszólag teljesen jó volt, de az ezen a szereléken lévő irányzékhoz hozzávágta a kirepülő hüvelyeket, így szép lassan fogyásnak indult szerencsétlen piros-pontom). Mivel ez a sín tetszett, ezért megvettem ennek az eggyel régebbi verzióját (fogyasztói társadalomban élve azt persze nem éreztem meglepőnek, hogy a modernebb verzió gagyibb, mint a régebbi, mivel a régit 3 tisztességes csavar fogja nagyon stabilan, az újabbat pedig egyetlen "gyors" csavar fogja, jóval kevésbe szilárdan).
Ez a sín ("3rd Gen AK Side Mount with Double Rails" $59.9) tulajdonképpen egy konverter: a tok oldalára rögzített orosz szabványú sínből csinál 2 darab amerikai szabványú sínt: egy függőlegest és egy, tok feletti vízszintest. A 9. ábra bal szélén látható ez is.
A sín tetejére ideiglenesen felkerült egy MBUS (Magpull Back Up Sight), és középre egy piros-pont irányzék.
Később rájöttem, hogy az első sín teljesen stabil és megbízható, ezért arra került át a piros-pont, az MBUS eleve csak ideiglenes megoldás volt, viszont arra kitűnő: egy IPSC verseny előtti utolsó edzésre indultam a "csupasz" puskával, amikor egyszer csak megérkeztek a kiegészítők, de a piros-pont irányzék nem volt kéznél. Így jobb híján belőttem a fegyvert az MBUS-szal, hazamentem, felraktam a piros-pont-ot, beállítottam, hogy oda mutasson, ahová az MBUS, és így elmentem versenyre, a nélkül, hogy kipróbáltam volna, hova visz a fegyver. Szerencsére bejött az elmélet, és pontos lett az eredmény.
Tehát ideiglenesen lekerült a hátsó szerelék, de ez nem sokáig maradt így.
Próbálkoztam azzal, hogy erre a hátsó szerelékre teszek egy távcsövet időnként. Persze ennek az a következménye, hogy viszonylag sűrűn kell fel-le szerelni az irányzékot. Ez egészen addig nem tűnt komoly problémának számomra, amíg az egyik alkalommal acél szerelékhez illő erővel húztam meg a csavarokat, majd szomorúan nézve a menet kiszakadt darabjait rádöbbentem, hogy ez bizony alumínium szerelék. És nem véletlenül terveztek bele 3 csavart, 2 kevés ahhoz, hogy rögzítse a fegyverre stabilan a szereléket.
Utána a SAIGA-12K-hoz kapott szereléket használtam. Ez az orosz sínre ("infrabak") tehető 26 mm-es átmérőjű távcsőszerelék, és számomra megfejhetetlen rejtély, hogy milyen elgondolásból adták egy sörétes puska mellé, hiszen ez az a fegyverkategória, ami még irányzék nélkül is jobban használható, mint egy távcsővel.
Végül vettem ismét 3. generációs sínt, és (óvatosan meghúzva a csavarjait) ez lett a tartós megoldás.
A felszerelése előtt le kellett csupaszítani a fegyvert a 6. ábrán látható módon.
A fegyver elsődleges felhasználási területe a hazai IPSC/IDPA/multigun versenyek. Ezeknek a szituációs jellegű versenyeknek ugyan más-más a szabályzata, de abban megegyeznek, hogy puska értelemben véve kis távolságra, kis pontossággal kell lőni, de nagyon gyorsan.
Egy kis magyarázat az előző mondathoz: puska versenyeken néha lövünk 1000 yard (900 m) távolságra, és amikor 80-130 méter körüli távolságra lövünk, akkor gyakran "zárt irányzékú légpuska lőlapra" lövünk, aminek az a különös jellemzője, hogy a 10-es átmérője: 0.5 mm. Ez egyébként egy reális cél abban az értelemben, hogy elöl-hátul feltámasztott forgó-tolózáras puskával a hazai precíziós lövészek krémje el szokta találni a 10-est (természetesen az érintő találat is számít, vagyis akár 4 mm-rel is odébb lehet a 7.62 mm-es találat közepe a lőlap közepétől). Egyszer egy versenyen 1 cm átmérőjű kört kellett eltalálni 100 m-ről, de a tiszta találat volt az elvárás. Figyelembe véve azt, hogy 7.62 milliméter a lövedék átmérője, és 10 mm a cél, logikusan adódik, hogy tökéletes találat esetén 1.19 milliméter hely marad a találat és a cél széle között, vagyis legfeljebb ekkora mértékben térhet el a találatunk közepe az cél közepétől (ez már nem csak nekem okozott nehézséget).
Tehát az előző bekezdésben leírtakhoz képest kell közelre, pontatlanul lőni egy IPSC puskaversenyen.
A célok mérete rögzítve van az IPSC szabálykönyvben, ez alapján a legkisebb cél ("A4") alfa mezője 10 cm széles (de elvben ennek egy töredéke is lehet a cél), a szokásos cél ("ipsc target") esetében 15 cm széles az alfa (legértékesebb) mező, ezen célok teljes szélessége 21 illetve 45 cm, de persze nem azért lő rájuk az ember, hogy épp csak a szélét eltalálja, "csak az alfa találat találat".
Hazai versenyeken jellemzően közel vannak a célok: a többségük 25 m-en belül, de néhány cél 25-150 m között (ennek fő oka az, hogy kevés nagy lőtér van az országban).
A fentiek meghatározzák, hogy a fegyver elsődleges irányzékával szemben milyen elvárásaink legyenek (vagyis az a legfontosabb, hogy 25m-en belül a lehető leggyorsabban el lehessen vele találni egy 10-15 cm-es célt).
Nézzük meg, milyen irányzéktípusok léteznek:
De az is (másodlagos) cél lenne, hogy az IPSC szabálykönyv által ajánlott minden lő távon (a találatok 30%-a 60 m-en belül, 50% 60 és 150 m között, 20% 150 és 300 m között) is használható fegyvert kapjunk.
Szimpla (nem állítható nagyítású) irányzékkal ez nem megoldható, ezért kell a fegyverre plusz egy kis nagyítású távcső is. Felmerül a kérdés: hogyan helyezzük el az irányzékainkat? Ezzel kapcsolatos feltételek:
1. Az irányzék legyen a lehető legközelebb a csőhöz. Indokok:
3. A fegyver legyen függőlegesen (a válltámasz és a markolat kényelmetlen, ha 45 fokban meg van tekerve a puska, így kevésbé használható a fegyver)
A fenti 3 feltételnek NEM felel meg a párhuzamosan szerelt optika, minden esetben legalább 1 feltétel sérül:
ha "alul" (a fegyvercső feletti szereléken) van a távcső, felül a piros-pont (mint az ACOG/RMR vagy a G36 esetében), akkor túl messze kerül a piros-pont a fegyvercsőtől. Ez abban az esetben elfogadható lenne, ha a lövések többsége közepes távolságra (100-300 m között) menne, és csak egy kevés megy közelre (100 m-en belül) vagy távolabbra (300 m felett), de a hazai IPSC/IDPA versenyeken határozottan más az arány.
A legjobb megoldás az, ha egy oldalra kibillenthető szereléket használunk, ezt nagyon gyorsan (1 másodperc körüli idő alatt) lehet ki/be billenteni. Nem véletlen, hogy a DEVGRU (SEAL 6., akik Bin Ladent likvidálták) emberei is ilyet (EOTech piros-pont és háromszoros nagyító) használnak, miközben ők gyakorlatilag bármit megvehetnek. Egyetlen hátránya, hogy nagyon drága, pl. Brügger&Thomet-től 345 EUR csak a szerelék (tehát kb. másfélszer annyiba kerül, mint egy CZ-858 karabély, ami egy kiváló fegyver, és nem csak egy "zsanér"), és az EOTech is hasonló árban van. Régebben azt gondoltam, IPSC versenyen elvben nem fontos a gyors váltás (két pálya között ráérősen lehet csinálni), de például a "meleg tea napja" versenyen volt olyan pálya, ahol 150 és 10 m-re is kellett lőni, itt kifejezetten jól jött volna, ha lehet gyorsan váltani.
Próbáltam más megoldásokat, viszont így gyakorlatilag nincs értelme a távcső használatának, ezért úgy döntöttem, hogy ez mindenképpen kell, ha hosszabb távra akar lőni az ember. Szerencsére az UTG árul nagyon olcsón, így azt választottam.
Ez egy megbízható, jól használható irányzék, szabvány tápellátásának köszönhetően mindig van a közelben pótelem (2 darab ceruza elemmel működik).
Az irányzék képe is praktikus, egy nagy (65 MOA) kör közepén található az 1 MOA (szögperc) méretű piros pont, az előbbi gyorsan ráirányítja a szemet az utóbbira, így gyors is a célzás, és a kitakarás is minimális. Azon gondolkoztam, hogy esetleg olyan irányzékot vegyek, amiben 2 db piros pont van, egy a közeli célokhoz a kör közepén, és egy kicsit lejjebb a nagy távolságon található célokhoz. Látszólag nem volt könnyű a döntés, mivel a dupla ponttal nagy távolságra sokkal pontosabban lehet célozni (nem a lőlap fölé kell célozni, ami nagyon lerontja a pontosságot), viszont ki tudja mennyi időt igényel rájönni, hogy közelre melyik ponttal kell célozni (ha ez lövésenként 0.1 másodperc pluszt jelentene, az már elfogadhatatlan lenne). A hosszú gondolkozás végeredménye az lett, hogy mivel a dupla pontos nem kapható, ezért nem veszek olyat. :-)
Elvben 3 méter mélységig vízálló. Ebben annyira nem bízok, hogy ki is merjem próbálni, de abból a szempontból ez határozottan pozitívum, hogy így szemerkélő esőben az ember csak a miatt aggódik, hogy hogyan fogja kiválogatni a vízcseppekkel borított irányzékon az "igazi" piros pontot a tucatnyi tükörképe közül, és legalább arra nem kell gondolnia, hogy ha beázik az irányzék, akkor 152 900 Ft-ba kerül az új.
Sok éve használok 2-3 ilyen irányzékot (2-t vettem, de az első rövid elemmel működött, azt elcseréltem normál elemes verzióra), és eddig egyetlen egyszer volt problémám vele, persze Morphy törvényének megfelelően a legnagyobb versenyen, amin valaha jártam: egy VB-n. A 2012-es sörétes puska IPSC világbajnokságon az egyik pálya közepén egyszer csak kikapcsolt a piros-pont, tradicionális elektronikai hibajavítás (ráütöttem egyet a tetejére) hatására visszakapcsolt. Közvetlenül utána Timinek is kikapcsolt, és akkor már a javítás sem használt, ezért a következő pálya előtt kicseréltem a tartalék (ugyanilyen) irányzékra és a tesztpályán belőttem. Ezzel a cseredarabbal fejeztük be a versenyt. 3 hónap múlva ez az eszembe jutott, és a Meleg tea napja versenyen (8.ábra) nagy bátran a rossz irányzékot raktam fel (szerencsére a verseny előtt volt lehetőség belőni az irányzékot, ami természetesen teljesen máshova hordott, hiszen másik fegyveren volt eddig), de hibátlanul működött a verseny során. A következő edzésen ismét nem működött, amikor ezt Nünbergben szóvá tettem az EOTech képviselőjének, felajánlotta, hogy ha az elem érintkezőinek megtakarítása után sem lesz megbízható, akkor ingyen küld pótalkatrészt. Az érintkezők drótkefélése óta tökéletes.
Első ötletem az volt, hogy egy öreg orosz PU távcsövet használjak. Ennek egyik előnye, hogy a nagyítása megfelelő (3.5-szörös), az ára mérsékelt (használtan 20 000Ft itthon vásárolva, kivételesen módon külföldön drágább: akár 500 $-t is elkérnek érte), és mivel 7.62x54R lőszeres "komoly" puskára tervezték, ezért fizikailag megfelelően erős (amióta a 30.06-os puskámon szétrázódott egy 180 000 Ft-ba kerülő távcső, azóta komolyan veszem, hogy fizikai felépítését tekintve ne legyen gagyibb a távcső, mint ami az adott fegyverre illik).
Viszont elkövettem egy nagy hibát: a 26 mm-es távcsövet 25.4 mm-es szerelékbe tettem bele, gondoltam egy orosz "vas"-nak csak nem számít az a 0.6 mm. Számított, elrepedt az első lencse. Ettől ugyan nem lett totálisan használhatatlan, de annyit azért ártott a képnek, hogy inkább ne használjam.
A következő ötletem egy delta Classic 3-9x40-es távcső volt, elsősorban 39 300 Ft-os ára miatt, miközben a minimális feltételeimnek megfelelt: mechanikailag elég erős (a gyártó szerint 3000J-t kibír, a fegyverem 2000 J), és először a 25.4 mm-es, később SAIGA-12K-tól örökölt szereléksínnel (amire közben váltottam át) is kompatibilis a mérete. A 9. ábra bal szélén és a 13. ábrán látható ez a távcső mindkét szerelékkel.
A fentiek ellenére nem sokszor használtam, részben kevés olyan verseny van, egyáltalán hasznos a távcső, másrészt közben rádöbbentem, hogy a távcsövet nem szabad fel-le szerelni IPSC versenyen (oldalra kibillenteni szabad lenne).
Ezért aztán áttértem az UTG távcsőre (aminek a teljes neve: "UTG 3X Magnifier with Innovative Flip-to-side Quick Detach Picatinny Mount"). Ez a konkurenciához képest hihetetlenül olcsó ($81, az EOTech $549). Remélem tartós lesz.
Eddig néhány hátrányát fedeztem fel, de mivel ezek általános problémák, valószínűleg a drágább gyártmányokra is igazak:
Egyrészt elég távolra tudtam csak felrakni a fegyverre a távcsövet és a piros-pontot (a 3. és 4. ábrán ez jól látszik), ezért a távcsőben jól látszik a piros-pont irányzék védőburkolata, ami enyhén zavaró.
Másrészt jobbra lehet kihajtani a távcsövet, a "szabályos" bal kézzel történő csőre-töltéskor kicsit útban van (de én "szabálytalanul" jobb kézzel szoktam csőre tölteni).
Ha nincs a fegyveren láb (bipod) akkor annyira jár a kezemben, hogy felesleges jobban látnom a cél "remegését".
És persze kis mértékben növeli a fegyver méretét és súlyát.
Ezek következtében amelyik versenyen nem lesz 100 méter feletti cél, ott nem fogom használni.
Viszont a nagy távolságok esetén kifejezetten hasznos, amikor 300 m-re lőttünk (lásd 7. ábra), a találatok többsége benne volt az IPSC lőlapban, ami egy AK-tól szép teljesítmény (persze ekkor már kb. 1/3 lőlapnyival a lőlap fölé kell célozni, és a pillanatnyi szelet is figyelembe kell venni).
A 7. ábra jobb felső sarkában (a 100 m-re kihelyezett lőlap mellett) látható egészen apró folt nem légypiszok, hanem a 300 m-re kirakott IPSC lőlap, abból bizony szabad szemmel csak ennyi látszik.
Azt persze tudni kell, hogy a fegyverlábak pontossága (stabilitása) között jelentős különbség van, és a fent említett modell alapvetően az IPSC értelemben vett pontosságot biztosítja. Egy harris bipod sokkal precízebb lenne, sőt ennél is nagyobb pontosság érhető el, ha elől egy menetes állítható alátámasztást (13. ábra), hátul pedig "nyuszifül" alakú rizs-zsákot használnánk, de ez precíziós versenyre való, nem IPSCre, ahol ezzel a sok kilónyi felszereléssel kellene szaladgálni.
Említésre méltó, hogy ha fegyverláb (bipod) van a fegyverünkön, akkor a legnagyobb pontosságot az adja, ha bal kézzel a tusa alatt fogjuk a fegyvert. Jó pár évvel ezelőtt tűnt fel számomra, hogy a katonai "mesterlövészek" a bipoddal szerelt puskát ugyanúgy fogják, mint az e nélkülit: bal kézzel a fegyver előagyát fogják, aminek semmi értelme, mivel a fegyver elejét stabilan tartotta az általuk ráeszkábált PKM fegyverláb, miközben a fegyver hátulja sokkal kevésbé volt stabil. Az becsülendő volt bennük, hogy egy "hülye civil" tanácsát kipróbálták, és miután látták, hogy így pontosabban tudnak célozni, áttértek arra, hogy a tusa alá tették a függőlegesen tartott bal öklüket, annak lazításával-megszorításával finoman lehet emelni-süllyeszteni a fegyver hátulját, miközben a stabilitást is biztosítjuk.
A legfeljebb 20 lövéses pályákon gyakran nem használok rendes tártartót, mivel a fegyverben van elég lőszer, a vésztartalék tárat pedig egyszerűen a zsebembe rakom.
Ezen kívül van 2 "házi" tártartóm, ezeket én terveztem, egy téli horvát mellényről a zsebeket körbevágtam, a szomszéd néni a tetejét visszahajtva vart rá bújtatót, amivel rá tudom tenni az övemre, az alját a combhoz lehet rögzíteni. Az emberek elég furán szoktak ránézni, főleg sörétes versenyen szoktam használni (mivel ott tiltott a mellény).
És van egy profi Voodoo Tactical tripla tártartóm MOLLE övvel (5070+4054 Ft), ami szép, jól használható, de valami miatt használom a legritkábban.
Mint azt a Saiga tuningról szóló korábbi Kaliber magazinban megjelent cikkemben is írtam, ezek kiváló kiegészítők, a 25 000 Ft-os árukat nagyon megérik, minden általam próbált csőszájféknél sokkal jobban bejöttek.
A működésük alapelve: a kiáramló lőporgázokat visszafordítja, a 30 fokos szögben hátrafelé áramló gázok előre húzzák a fegyvert, így sokkal kisebbnek érződik a hátrarúgás (a 14. ábrán nagyon jól látszik kompenzátor által eltérített lőporfüst).
A csőszájfék 2 okból sem körszimmetrikus:
Komoly hátránya a kalasnyikovoknak, hogy a biztosító (szabadabb országokban a tűzváltó) csak fogásváltással érhető el. Ezen segít egy felcsavarozható pöcök, amit felhelyezve a biztosítóra mutatóujjal is működtethető (ezt pár Euróért vettem egy cseh versenyzőtől).
Az egyik 20-as tárat "paraszt magpull" tuningal kaptam: egy darab ejtőernyőzsinór van ragasztószalaggal az aljára rögzítve, így sokkal könnyebben lehet elővenni, a 11-es ábrán ez van a fegyverben.
Nagy (75-ös kapacitású) igazi AK táram nincs. Az "igazi"-t úgy értem, hogy a CZ858-hoz van egy AK-hoz készített 75-ös csigatáram (ezt egy másik szülinapomra kaptam :-)), de ez már át van alakítva, már nem rakható be AKba. De ennek a hiányát nem is érzem, számomra kényelmetlen fogást tesz csak lehetővé a túl széles tár, és megbízatóbbak is az ívtárak.
Pár szó erről a sportágról: hazánkban egészen új sportág (én rendeztem belőle a második versenyt itthon), az IPSC-re hasonlít sok szempontból, azonban van egy nagyon nagy különbség: a pályákon belül általában 3 fegyvert használunk, vagyis a fegyverváltás is része a pályának.
A versenyemen összesen 4 pálya volt, ami nem tűnik soknak, de figyelembe véve, hogy kb. 3-szor akkorák a pályák, mint más versenyeken, egész komoly kihívás volt.
Az első pályán két boxból 2-2 mini IPSC célt kellett meglőni pisztollyal, az üres pisztolyt lerakni; ezután a sörétessel 6 fémcélt meglőni, üríteni (itt az önbizalom is kérdés, hiszen aki 6-ot táraz, annak nem kell az ürítéssel töltenie az időt, de ha hibázik, akkor fent marad egy célja); majd a földön fekvő puskával (tetszőleges testhelyzetben) meglőni 6 db "M16A1" célt, ezek akkorának látszódnak, mint 75/100/125 m-ről a mellalak.
A második pálya hasonló volt (kicsit több fémcél, kicsit nagyobb puskacélokkal), de sörétes és golyós puskával nem volt szabad extra lövéseket leadni, viszont szükség esetén pisztollyal rá lehetett lőni a másik fegyverekhez tervezett célokra is.
A harmadik pályán hátulról meg kellett lőni az 5 fém célt sörétessel, előreszaladni és lerakni;3 boxból meglőni pisztollyal az összesen 4 IPSC papírcélt (2-2 találattal), végül puskával két mini mozgócélt meglőni (2-2 találattal).
A negyedik pálya (konkrétan erről készült a 11. ábra) ugyanez volt, de egyrészt a papír célokon a legjobb 3 találatot értékeltük, másrészt a logikus biztonsági szabályok mellett (fémcélra és mobil golyófogóra nem lövünk karabély lőszerrel, apró szemű söréttel a papírokat kerüljük el) bármilyen fegyver használható volt bármilyen célra, így a 23 találat elérhető volt akár 9 nagy szemű (00) söréttel is (persze ehhez be kellett vállalni, hogy a dupla lőlapokat egyetlen lövéssel támadja az ember, és reménykedik, hogy nagyjából egyenletesen oszlanak el a találatok mindkét lőlapon).
Az első pályán úgy lőttem, hogy fent volt a Cugiron a piros-pont mögött a 3x nagyító is, mivel elég kicsik voltak a célok (75-150 m távolságnak megfelelőek) ezért ez kényelmes volt, noha valószínűleg akkor sem lett volna rosszabb az eredményem, ha nem rakom fel a nagyítót. A következő pályán véletlenül fent felejtettem, itt a célok sokkal nagyobbak voltak (25-50 m-nek látszó távolság), kifejezetten zavaró volt a nagyítás, sokkal gyorsabban tudtam volna e nélkül célozni.
A versenyen ketten is lőttünk a Cugirommal, teljesen jól szerepelt, a piros-pont irányzék könnyen és gyorsan használható, a válltámasz és a hátsó markolat kényelmes, a kompenzátor-csőszájfék is tette a dolgát; akadály természetesen nem volt vele. Az korábban is egyértelmű volt, hogy 50 m-en belül hátrány a távcső, az új tapasztalat volt, hogy a 75-150 m-en nagyjából mindegy, hogy van-e távcső a fegyveren.
Amelyik pályán nagy távolságra kellett lőni (a 12. ábrán láthatóhoz képest kb. kétszeres lőtáv is előfordult ezen a pályán) jól jött a felszerelt 3x nagyító (ekkor épp az orosz PU távcső volt fent). Csak az volt a gond, hogy rossz helyre volt felszerelve a távcső: nem a piros pont mögé, a fegyvercső vonalába, hanem a cső mellé oldalra (kicsit hasonlóan, mint a Bren golyószórók nyílt irányzéka). A nagy távolság ellenére fegyverlábat nem használtam, mivel állva lőttem minden célra (noha a találatokat elnézve jobban jártam volna, ha lefekszek).
De nem sokkal a verseny előtt eltört a "3. generációs" hátsó szerelékem.
Ezek után a Nightforce kupán úgy lőttem, hogy a jobb hüvelykujjammal tartottam a helyén a távcsövet, e nélkül leesett volna. Persze az olvasok egy része most elszörnyed, hogy a pontosságra ez milyen hatással lehetett, de már eleve az volt az elképzelés, hogy nem a távcső szálkeresztjével, hanem a piros-ponttal célzok, így nem okozott pontatlanságot, hogy a szálkereszt minden lövésnél elmozdult egy kicsit.
Ebben a versenyszámban állva és térdelve lőttünk, ennek megfelelően a lő tudás hiánya és nem a fegyver/lőszer/irányzék pontossága a meghatározó.
Természetesen előre tudtam, hogy maga az alapfegyver sem alkalmas arra, hogy precíziós versenyen a középmezőnybe kerüljek vele.
Ráadásul az elképzelésem itt is az volt, hogy a piros-pont irányzékkal fogok célozni, a Delta távcsővel "csak" nagyítom a célt, hogy jobban lássak. Közvetlenül a verseny előtt elmentem egy bírói tanfolyamra, ahol szomorúan vettem tudomásul, hogy a piros-pont irányzék ebben a versenyszámban tiltva van, ezért kénytelen voltam azt levenni, és a távcső irányzékával célozni. Ami azért volt jelentős probléma, mert néhány lövésenként egy kicsit odébb "mászott" a szálkereszt, tippem szerint az orosz szerelék miatt. Az 5 próbalövésem az elvárásaimnak megfelelt (értsd: minden lövéssel eltaláltam a céltáblát, persze az igazi precíziós fegyverrel lövők között volt, aki minden lövéssel eltalálta a 10-est), de az értékelt lövéseim fokozatosan egyre rosszabbak lettek, konkrétan a harmadik (második értékelt) lőlapra leadott összes lövésem mellé ment.
Ennek megfelelően a 14. ábrán látható konfigurációban lőttem végig:
És ami nincs a fegyveren: sem távcső, sem mellső markolat/fegyverláb; a kis lőtávolságok következtében ezekre nem volt szükség.
Ez a konfiguráció jól bevált, ennél maradok (kivéve, ha vannak távoli célok, akkor az UTG 3x távcső is felkerül). Az 2012-es év utolsó versenyén (dec.15. meleg tea napja, 8. ábra) is ugyanígy használtam.
Nem számolva a beszerzési árat, és a 150 000 Ft értékű haszontalan dolgokat.
Egy normális ember számára azt ajánlanám, hogy a fent említett 508 000 Ft körülbelül 1%-ért vegyen egy gumi tusatalpat, és itt hagyja abba a Cugirra költést. :-)
Belme Attila
Pisztolymarkolat
Ez egyszerű és probléma mentes, "Hogue AK-47/AK-74 Rubber Grip with Finger Grooves" nettó $29.95. Hátsó szerelék
A fegyveren gyárilag megtalálható szereléksín természetesen egy orosz szabványú infrabak, vagyis hasonló, mint amit az SZVD Dragunov puskán oly sokat szidnak, mivel fel-le szerelés után el szokott állítódni, és viszonylag könnyen lelazul. Ennek fő oka az, hogy a csavarok szorítása adja (adná) a szerelék hosszirányú stabilitását (és ez az irány a lényeg, hiszen a fegyver visszarúgásának megfogása ebben az irányban hat), ellentétben az amerikai picatinny sínekkel, ahol a szereléksínbe mart oldalirányú bevágáson felfekszik egy átmenő csavar oldala, vagyis ebben a legfontosabb irányban nem a (minden fel-le szereléskor változó) szorítóerő fogja vissza a szereléket.Első szerelék
UTG AK-47 / MAK-90 Quad Rail System, nettó $99.95. Ez nagyon jól bevált, stabilan tartja az irányzékot, és mint a neve is mutatja, 4-szeres szerelék, vagyis alul-felül-bal-jobb oldalra egyaránt tehetünk valami haszontalan dolgot, vagy a vele szállított gumi kézvédőt (alapból a sínek széle meglehetősen éles, rossz érzés annál fogva markolni a fegyvert), a 2. ábrán bal felül ez is szerepel.
Irányzék jellege
Az irányzék kiválasztása előtt mindenképpen el kell dönteni, hogy pontosan mire szeretnénk használni a fegyvert, hiszen ehhez kell igazítani azt, hogy milyen kategóriájú eszközzel szeretnénk célozni.
A fentiekből egyértelműen következik, hogy a fegyver elsődleges irányzéka optimális esetben piros-pont.
2. Az irányzék legyen a cső felett (így nem kell azzal számolgatni, hogy a távolság miatt hogy kell oldalban állítgatni a távcsövet)
Tehát marad az, hogy sorban egymás mögé célszerű rakni a két optikát. Persze ekkor kérdés, hogy hogyan rakjuk a távcsövet a piros-pont mögé.Fő irányzék
Az nem volt kérdés, hogy a "fő" irányzék a jól bevált EOTech 512A65 legyen ($394).Távcső
Ennek kiválasztására rengeteg időt (és pénzt) elpazaroltam.
Fegyverláb
Elsőre nagyon jó ötletnek tűnt az, hogy a fegyverre olyan első vertikális markolatot tegyen az ember, ami egyben bipod is. Én konkrétan a FAB Defence T-POD-ot próbáltam ki 20.990 Ft-ért, ami szerintem a kategóriáján belül egy teljesen jó eszköz (lásd 9. 10. és 7. ábra). Azonban a kategória jellegéből adódóan egyrészt számomra kényelmetlenebb megfogni a fegyvert függőleges markolattal, mint a nélkül, másrészt a 40-es tár ki-be pakolása során kifejezetten útban van. Ezek következtében ez a kiegészítő is alapból száműzve van a fegyverről, vagyis mindazokon a versenyeken, ahol állva (futva, térdelve, sétálva, ...) lövök, nincs fent a fegyveren, csak azokon a versenyeken, ahol fekve is lövök. Ott viszont nagyon jól jön, sokkal pontosabban lehet a fegyverrel célozni, mintha nem lenne rajta, a változtatható (akár aszimmetrikus) láb-méretnek köszönhetően egyenetlen talajon is stabil, vízszintes pozícióba tehetjük vele a fegyvert.
Apróságok
Ahhoz, hogy teljesen karácsonyfává alakítsuk a fegyvert, még néhány további apróságra is szükség van.
Lámpa
Nem sok értelme van a használatának IPSC versenyen, nem is vettem az AK-mhoz külön, de van otthon egy "ledwave" lámpám, amit eredetileg még a CZ-75 SP01-hez vettem (ahhoz se használom), szükség esetén ezt fel tudom tenni. És a kiváló fényű Fenix TK22 zseblámpámhoz is van szerelék amivel rögzíthető puskán, de eddig még ezt se próbáltam ki. Jó pár éve Hajdúhadházon volt egy puskaverseny, ahol jól jött volna, mivel az utolsó pályákat már félhomályban lőttük, néhány parkoló autó lámpájának fényénél. A közelmúltban változott tárolási szabályoknak megfelelő otthonvédelmi használat során viszont talán a leghasznosabb kiegészítő egy fegyverlámpa (az már más kérdés, hogy mennyire "szomszédbarát" egy esetleges támadón átszaladó FMJ lőszer, vagyis aki ilyenben gondolkozik az vagy csökkentett áthatolású SP lőszert is szerezzen be, vagy még jobb, ha inkább sörétes puskát használ).
Szíj
IPSC versenyen tiltott a használata, innentől kezdve nem kérdés, hogy milyet vegyen az ember. Ennek ellenére vettem egy eredeti szíjat hozzá, még amikor eredeti állapotában akartam megtartani; mivel elég rossz állapotban van az egyébként 100 Ft-ért vett szíj, végül fel sem szereltem rá. Persze ennél sokkal jobb design-u szíjak is kaphatóak, az egypontos szíjak előnye, hogy kényelmes hordmódból egy pillanat alatt célra kapható a fegyver.
Tártartó
Többféle tártartóm is van, a kedvencem egy 2 000Ft-ért vásárolt téli horvát mellény (a nyári verzió terepszínű, ezért "kerülendő" IPSC versenyen), ennek a zsebeibe összesen 6 tár fér, ennyivel a leghosszabb pályának is nyugodtan nekikezdhetünk. :-) Általában úgy számolok, hogy a táraimban legyen lehetőleg kb. másfélszer annyi lőszer, mint amennyi a pályához kell (hátha mellé megy néhány) plusz egy teli tár tartaléknak (akadály esetére); tehát a legnagyobb, 32 lövéses pályához is elég 3 tár. Sütés
A fegyver belső kidolgozása nagyjából megfelelt annak, amit az ember a román tömeggyártástól elvárhat, de miután Kotroczó Laci polírozta az elsütőszerkezetet sokkal jobb lett.
Szánakasztó
Ha már nála jártam, a biztosítóba vágott Laci egy sörnyitó alakú fészket a felhúzókarnak (3. és 4. ábrán nagyjából látszik).
Ez manuális szánakasztóként teljesen jól funkcionál (versenyen illendő hátraakasztott szánnal szállítani a puskákat).
Kompenzátor
Fegyvereim többségéhez hasonlóan erre is felkerült egy Kotroczó-féle kompenzátor és csőszájfék (a 3. és 4. ábrán jól látszik).Biztosító
A kalasnyikov "szabványnak" megfelelően jó nehezen, hangosan járt a biztosító. Az egyik (egyébként fegyvermester) klubtagom orosz fegyverhez illő technológia megoldással finomította ennek működését: addig feszegette, amíg jobb nem lett. :-)Tárak
A fegyverhez gyárilag egy szerencsétlen kis 10-es tárat adtak. Szerencsére gyorsan kaptam hozzá (a szülinapomra!) 30-as tárat, 40-es táram már eleve volt otthon (ez a legpraktikusabb, hiszen ezzel egy 32 lövéses pálya is végiglőhető tárcsere nélkül), és egy halom (kb. fél tucat) 20-as tárat is kaptam (ezek egyrészt fekve lövészetnél a legjobbak, mivel a nagyobb tárakhoz nagyobb bipod kellene, másrészt vésztartalékként zsebre rakva is kényelmes egy ilyen), így jól el vagyok látva tárakkal.
Versenytapasztalatok
Multigun
Az egyik első verseny, amin részt vettem ezzel a fegyverrel egy általam szervezett Multigun verseny volt 2011. februárjában (11. ábra).Cero1
Két héttel később már nagy puskaversenyen (Central European Rifle Open, Debrecenben rendezett nemzetközi IPSC verseny) teszteltük a fegyvert. Itt is ketten lőttünk a fegyveremmel. Ugyan a klubtagomat zavarta a "kis-tévé a puska tetején" (nyílt irányzékhoz szokott), de a fegyver itt is teljesen jól működött. 
Nightforce Kupa
Ezen a versenyen elsődlegesen precíziós számok voltak, de mivel volt egy "nem precíz" szám is 2011-ben, ezért arra nagy bátran beneveztem.Precíziós
A Gemini lőtéren volt 2012 őszén egy precíziós, 150 m-es verseny (lásd: 13. ábra), amin kíváncsiságból elindultam vele.
Cero2
A 2012-ben megrendezett nagy IPSC versenyen már egyértelmű volt, hogy felesleges a távcsővel vacakolnom; főleg miután rádöbbentem, hogy az IPSC szabályok szerint open fegyverre sem lehet verseny közben fel-le szerelgetni a távcsövet, vagyis oldalra billenteni szabad, de az én akkori szerelékem által lehetővé tett teljes fel-le szerelés tiltott verseny közben.
Ezek mindegyike kifejezetten jól használható.Árak
A fentiekben szereplőket összeadva a reális 400 Ft/USD árfolyammal számolva (szállítási díj, vám, áfa, vámáfa, ...-t beleszámolva ennyi a reális árfolyam!) 358 000 Ft-t költöttem el hasznosan eddig a fegyverre.