szárazedzés
Szerintem nagyon sokat lehet fejlödni szárazedzéssel.
Edzésen mindig ezzel kezdtünk. Minden gyakorlatot elöször megcsináltunk
néhányszor lassan (hogy felidézzük a pontos mozdulatot), majd utána sokszor
gyorsan, idöre. Ha egyedül gyakorolunk,
akkor személyre szabhatjuk magunknak az idökorlátot. Én a sárga órámon
be tudom állítani a második síp idejét fél másodperc pontossággal, így
pontosan tudom érezni, ha fejlödök egy fél másodpercet.
Szerintem nagyon jó motiváció, hogy az ember kitalál néhány standard
gyakorlatot, és sikerül ezek idejéböl lefaragni egy kicsit.
Miket célszerü edzésen gyakorolni:
- a kezdés gyors bemelegítés (föleg a csukló, kar, váll az, amit érdemes
megmozgatni).
- alapállásból fegyverrántás, gyors célzás, sütés (ezt mindig gyakoroltuk).
- ugyanez szimulált 2-es kondiból indulva, vagyis teljesen üres (üres
tárat sem tartalmazó) fegyvert elörántjuk, "csöre tötltjük", célzunk,
sütünk
- a fentiek 90 fokos jobb és bal, illetve 180 fokos fordulóval kezdve.
- a fentiek rejtett fegyverrel.
- tárcsere (ezt is mindig gyakoroltuk).
- elöremozgás közben célzás és sütés.
- hátrálás közben célzás és sütés.
- erös kézzel alapállásból fegyverrántás, célzás, sütés.
- erös kézzel alapállásból fegyverrántás, átteni a fegyvert gyenge kézbe,
majd célzás, sütés.
Tárcsere
Ezt edzésen úgy szimuláltuk, hogy üres fegyverrel célozva
indultunk, hangjelre megnyomtuk a tárkioldót, beraktunk egy üres tárat,
céloztunk és sütöttünk (a fenti eljárással védtük a tárat a felesleges
földre ejtéstöl). Otthon ennél praktikusabban csinálom: rendes tárcserét
csinálok, de az ágyam mellett állva, így a leesö tár puhára esik.
Gyakori hiba, hogy a tárcseréhez leengedi az ember a fegyvert, miközben a
helyes eljárás az, hogy végig állmagasságban van a fegyver, csupán közelebb
húzza az ember és megbillenti a hossztengely körül kb. 30 fokban, hogy
jobban kézre essen a berakandó tárnak. A tárat úgy fogjuk meg, hogy a középsö
újjunk a tár hosszát feküdjön végig, így sokkal könyebb megcélozni vele a
tártölcsért. Ha állmagasság alá engednénk a fegyvert, akkor nem látnánk
egyszerre a célokat és a fegyvert is, ami eltérés az optimálistól. Az önálló
gyakorlás hátránya, hogy nincs ott az edzö, aki észreveszi a helytelen
mozdulatot.
Mozgás közben célzás
Egyrészt gyakoroltuk néha magát a "gördülö járást", vagyis úgy menni, hogy
a felsötestünk nem billeg fel és le, és persze eközben valamire céloztunk.
Ha ezt már gyakoroltuk egy ideig, akkor áttértünk arra, hogy nem csak
gyalogoltunk és céloztunk, de hangjelre el is sütöttük a fegyvert. Ez
sose idöre ment, mivel úgyis gyakorlatilag azonnal süt mindenki. Ennek a
gyakorlatnak az a hátránya, hogy elég sok hely kell neki, ezért ezt otthon
nem szoktam csinálni.
Egy kéz
Egykezes lövészetet mindig úgy csináltuk, hogy a másik kéz ökölbe szorítva,
az alkar a testhez szorítva, a csukló a melkas elött középen
, a lényeg ebben az
állásban az, hogy nagyon stabil, biztosan nem mozdítja el a célról a fegyvert
az oldalt lóbált kéz.
Otthon
Szerintem otthon egy kicsit máshogy célszerü gyakorolni. Az egyik különbség
az, hogy nem csak egy épp rendelkezésre álló foltra célozzunk a lakásban,
hanem kicsi lölapra, ezek kb 1:5 arányban legyenek kicsinyitve, tehát 3 méterröl
akkorának látszanak, mint egy rendes lölap 15 méterröl, így még egy kicsi
szobában is nagyjából elfogadható távokat szimulálhatunk vele, de az ideális
egy 5 méteres szoba, hiszen így tehetünk akár 25 métert szimuláló célt is
(esetleg letakarhatjuk a felét no-shoottal).
Szerintem unalmas lenne minden edzést azzal kezdeni, hogy az épp szimpatikus
távolságba kirakjuk a célokat, ezért én a szobámba "fixen" kiraktam 5-6 célt
különbözö távra. Célszerü nem csak a maximális távra gyakorolni, hanem
ösztönszerüvé tenni, hogy közelre kevesebbet célzunk, mint távolra.
A másik különbség, hogy otthon célszerü barikádhasználatot is gyakorolni
, vagyis azt, hogy ajtó takarásából
(jobb és bal egyaránt), és lehajolva/legugolva is rutinszerüen menjen a
célzás.
Bel